Viszlát!
Rögös úton jártam,
Csapásoktól véres a hátam
Fájnak a múlt emlékei,
Mit sosem fogok elfeledni.
Emlékezni fogok rá,
Mennyi gondot okoztál.
Szidtál, és bántottál,
Mint szolgával úgy bántál.
De uralmad eddig tartott ,
Megnyerem ezt a harot.
Innentől nem engedem,
Hogy irányítsd az életem.
A gyeplő már vissza vettem,
Utam jó irányba tereltem.
Tudom, érzem jó lesz így,
Többé semmi sem szomorít.
Célba értem, itt vagyok,
Így leszek jó, és boldog.
Rossz emlék Isten véled,
Nem leszek a menedéked!